Történetünk egészen 1995-ig nyúlik vissza: ekkor alakult meg társaságunk. A kezdeti időkben változatos szolgáltatási és termékskálával igyekeztünk ügyfeleink kedvére tenni, nem utolsó sorban némi profitot realizálni a hosszú, fáradtságos munkánkból. Aki már vállalkozott, az tudja, hogy hány álmatlan éjszakát tud okozni a válasz keresése a nagy kérdésre, azaz: miből lehetne tőkét kovácsolni? Nem kívánom Önt azzal fárasztani, hogy ezt a kétségek közt hánykolódást ecseteljem, amit azonban konklúzióként sikerült leszűrni a hosszú évek alatt az a tény, hogy igazán jó eredményt az ember csak abban érhet el, amit szeretetből csinál.

        Az időben ugorva elértünk 2003-ig, mikor is megszületett a kislányom, majd két év múlva a keresztlányom is. Ha Ön szülő - márpedig feltételezem, hogy az, mivel egy gyerekjátékokkal foglalkozó honlapot böngész éppen - akkor tudja, hogy milyen dilemmát tud okozni a megfelelő ajándék kiválasztása.

Először is ott van az a fránya pénz, amiből amúgy sincs elég, kiváltképp, ha gyermek is van a családban. Ekkor jönnek a problémák, ugyanis a gyermekünknek minden kell, viszont mivel gyermek, így nem képes és nem is kell megértenie, hogy valamire nem jut pénz.

Másodszor adódik a kérdés: mit is vegyek? Ha valamiből, akkor gyermekjátékból erős túlkinálat van a piacon:  a szalmából készült egértől kezdve, a poszt-szovjet piacos, retro lemez-motoroson át a kínai 'már-a-bolt-kapujában-kettétörik' műanyag tűzhelyig a kínálat jóformán végtelen, ám ha kicsit is jobban beleássuk magunkat, rájövünk, hogy mindig akad valami ami nem stimmel: nem ilyen színt keres, nem ilyen méretben, nem ilyen sérülékenyt és nem ilyen mérgező felületkezeltet.

            Sajnos nekem is szembesülnöm kellett ezzekkel a problémákkal, így a 'Magad uram, ha szolgád nincs!' és a 'Szegény ember vízzel főz!' örökérvényű bölcsességek nyomvonalán menetelve belevágtam az első, saját készítésű játékomba.

            Ahhogy az lenni szokott, az elsőt követte egy második, majd sorban jöttek az újabbnál-újabb játékok, közben pedig azt vettem észre, hogy megszerettem a fát - ami nem volt nehéz - és a fajátékokat és jóleső érzéssel töltött el minden egyes darab elkészülte. A játékaim pedig egyre finomodtak, szépültek, ahogy egyre több szeretetet és gondoskodást csempésztem beléjük.

            Nos, ma ott tartunk, hogy kis, magyar vállalkozásként a nagyok álmát álmodjuk és nemzetközi vizekre evezünk. Tudom, hogy Magyarországon, a fajátékok magasabb ára sok esetben eltántorítja az érdeklődőt a vásárlástól, ám bízom benne, hogy kicsiny hazánkban is akad, aki hajlandót pénzt áldozni egy szeretettel készített, megmunkálva is élő-lélegző kedvencért......



Hegyaljai István
   cégvezető